Vélemények
Szeretnéd elmondani a véleményed?

Az alábbi dobozban megteheted. Az elküldött szövegek csak előzetes moderálás után jelennek meg; ez a trollok távol tartására szolgál, máskülönben minden vélemény, akár pozitív, akár negatív, megjelenik majd.
“A legjobb könyv, amit valaha olvastam!”
– Barátnőm
“Sodró lendületű történet. Akár ilyen is lehet a tinédzser sztárok élete - apokalipszis előtt, és után.”
– Stephen King
“Ez egy kalap szar!”
– 8===DKiráj99
“Aaa... Kösz, hogy ideadtad, tuti elolvasom majd, tökre érdekel!”
– Haverom
(Nem olvasta el)
“Nagyon tetszett.”
– Mamám
“Az első két oldalt már elolvastam, kurvajó!”
– Ismerős
“Hát, egész jó volt. Holnap mit ennétek ebédre?”
– Édesanyám
“Kellemes meglepetés! Valamikor félúton kicsit féltem hogy átcsap valami zombi hentelős walkingdead-es utánérzésbe de kellemesen kellett csalódnom... igazi jó kis poszt apokaliptikus hangulat végig.. Nagyon tetszett!!"
– Korcsik János (Google Play)
“Gratulálok a második könyvedhez! Minta a poszt-apokaliptikus és mindenféle zombis/fertőzöttes témák rajongója, nagyon jól szórakoztam! Így bátram ajánlom azoknak, aki szintén szeretik a hasonló témákat.

Tetszett a könyv szerkezete, néhány helyen különösen jó volt a váltás a flashbackek illetve a jelenben játszódó fejezetek között. A múltban játszódó részek abszolút jó pillanatokat ragadnak ki a szereplők életéből, sosem tudtam eldönteni, hogy melyiket várom jobban: azt, hogy a következő fejezetben végre folytatódjon a fő cselekményszál, vagy, hogy megismerjem a múltjuk még egy kis darabját. :)

Ami nekem negatívum volt, hogy Robert sztorija - annak ellenére, hogy szépen végig lett vezetve – számomra már az elejétől egyértelmű volt. Csak így tovább! ;)”
– Tita
“Kislányos lelkesedéssel vettem kezembe a könyvet, pontosabban a Kindle-t, mert első regényt írni nem egyszerű. Az olvasást szerető emberek többsége már biztosan próbálkozott saját írással, de ez végül csak keveseknek sikerül.

A történetről nem szeretnék túl sokat elárulni. Dean és Tabby életét követhetjük két szálon: a rideg jelenben, ahol már azért küzd egy maroknyi túlélő a Földön, hogy menjenek-e tovább az úton egy sosem látott Éden felé, illetve a múltban, ahol a sikeres regényük megfilmesítésén dolgoznak.

Marci nagyon ügyesen bontotta ki a szálakat: ahogy egyre jobban megismerjük a szereplők múltját, úgy lesz egyre komorabb, nyomasztóbb a jelen, és kezdünk aggódni a sorsukért. A befejezés különösen tetszik, pont így kell lezárni egy sztorit.

Meglepően jól sikerült első regény, csak gratulálni tudok! Ha tetszett Az út, Cormac Mccarthy felkavaró utópiája, bátran kezdj bele a könyvbe, nem fogsz csalódni.”
– Timi
“Megjegyzés: Az egyszerű szórakozás és a "kemény" kritika elvárásaival fogtam neki a könyvnek - de emellett volt egy harmadik, nagyon erős benyomás is: a tisztelet. A tisztelet azért, mert a történeted, az ötleted nem hagytad elveszni, hanem igenis leírtad és megalkottad a saját kis világod. Ha ez épp katasztrofális formában sikerült volna, akkor is le a kalappal, de ennél sokkal jobb teljesítmény sült ki belőle.

Néhány negatívum, pusztán a kritikusság szempontjából: nyelvi elemek, nyelvtan következetlensége és a stílus csapongása, melyek kis munkával, némi javítás és egységesítés után még jobbá fogják tenni a történetet.

Szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről, a járványról, a háttérről, a készülő film alapjáról, a bontakozó, de soha igazán be nem teljesülő szerelemről, hogy igazán megszerethessem a figurákat, mert ez - vélemény szerint - kulcsfontosságú lehet a vélemény, a fogadtatás és a visszhangok kialakításában.

A három főszereplőt valamiért végig úgy képzeltem el, mint Hermionét, Harryt és Ront, akik végigkísérték az én gyerekkorom is - ez a felosztás már önmagában szimpátiát generált, hiszen a mágushármas részéről még az is érdekes lehetett volna számomra, hogy a felemás zoknik egyikén épp seprű vagy néhány troll van, mert ez is róluk szól, akiket már egyszer megszerettem. Ezt a fajta elmélyítést és személyességet viszont DTR esetében hiányoltam. Ha viszont a tömör lényegre koncentrálunk, akkor megkaptam egy kerek egész történetet a kalandjaikból.

Amiben azért sok pozitívumot is találtam: az alapszerkezet, az idősíkok váltakozása nagyon jó ötlet, árnyalja, motiválja a történéséket. Robert életútját kimondottan kedveltem, és bár ő kapja a "legkevesebb" szerepet, mégis az ő figurájánál sikerült a "zoknis témát" leginkább megéreznem. Az események alakítása is tetszett, amihez még külön piros pontért kiemelném a mottó- és a címválasztást is. Timi véleményét pedig csak osztani tudom, miszerint így kell lezárni egy történetet.

Tényleg csak gratulálni tudok és biztatni a későbbiekben is, mert szeretném tudni, milyen történetek rejlenek még akár ebben a regényben, akár ettől függetlenül a fejedben."
– kisRitta